ftsc

E-mail: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

2008. július 04. péntek, 16:34

A hit

IWIWGoogle bookmarkFacebookTwitter

 

 

Egy amerikai prédikátor története

 

Egy nap egy George  nevű férfi kifeszített egy kötelet a Niagara felett, és közölte a körülötte álló emberekkel, hogy végigmegy a kötélen biciklivel. Az emberek felhördültek, de amint látták, hogy George valóban leveszi a gumikat a bringája kerekéről és a kötélre állítja a szerkezetet, biztatni kezdték.


Ahogy haladt, az emberek egyre hangosabban kiabáltak

- Gyerünk George! Hiszünk benned! Meg tudod csinálni, hiszünk benned!

 

George átért a túlpartra, majd visszafordult és az emberek üdvrivalgásától

kísérve visszakerekezett. Az emberek éljenezték, ünnepelték:

 


- Fantasztikus voltál, George, hittünk benned, tudtuk, hogy megcsinálod.

 

- Na, akkor ki ül fel a vázra, hogy átvigyem? - kérdezte George.


Az emberek döbbenten, kissé haragosan húzódtak vissza.


- Senki sem bízik bennem? - kérdezte George - Hisz az előbb még mindannyian hittetek.


Ekkor a tömegből előlépett egy kislány, és azt mondta, ő felül a vázra, és

átmegy George-dzsal. Az emberek felbőszültek erre, szidni kezdték George-ot, amiért egy gyerek életét kockáztatja. Ahogy azonban a bicikli a túlpart felé közeledett, elnémultak. A kerékpár a túlparton visszafordult, és ahogy közeledni kezdett, a néma csendet ismét az éljenzés, az üdvrivalgás váltotta fel.

 


- Fantasztikus vagy, George! Hittünk benned, és megcsináltad!


Ekkor valaki megkérdezte a kislányt: - Hogyan volt annyi bátorságod, hogy

felülj a vázra George elé?

 


- Úgy, hogy ez az ember az apám. És nem csak hiszek benne, hanem bízom is benne.

 

2008. február 11. hétfő, 20:17

Győzelem

IWIWGoogle bookmarkFacebookTwitter

A győzelem titka


A győzelem titka az Istennel való bensőséges kapcsolat.
Ez a forrása minden külső belső erőnek.

 

Ha elfelejtenek, vagy elhanyagolnak, ha tudatosan mellőznek és te mindezt alázattal vállalod és Uradnak hálát adsz minden sértésért és megaláztatásért, akkor ez: GYŐZELEM.

 

Ha a jót, amit teszel vagy tenni, akarsz, mások kigúnyolják, ha vágyaid meghiúsulnak, ha a többiek pont azt teszik, ami neked nem tetszik, ha tanácsodat semmibe veszik, nézetedet nevetségessé teszik s te minden zúgolódás nélkül, türelemmel, szeretettel elfogadsz, akkor ez: GYŐZELEM.

 

Ha minden ételt elfogadsz, ezért mindig hálás vagy, ha minden ruházattal, életkörülménnyel, magányossággal mindennel, ahogyan az Úr vezet megelégedett vagy, akkor ez: GYŐZELEM.

 

Ha mások ingerültségét, rosszkedvét, panaszkodását minden rendszertelenségét, pontatlanságát, amelyekről te nem tehetsz, elviselsz, bár azokat nem helyesled, akkor ez: GYŐZELEM.

 

Ha a körülötted lévők különbségét, lelki érzéketlenségét, saját hibájuk iránti vakságát elnézed, ha másoktól mindenféle mellőzést elszenvedsz és mindezt elviseled úgy, mint azt Jézus Krisztus elviselte, akkor ez: GYŐZELEM.

 

Ha sohasem célod kiemelni a beszélgetésben saját személyedet, vagy munkádat, ha nem vágyol mások ajánlására, dicséretére, ha szeretsz ismeretlen maradni, hogy Krisztusban elrejtett életed legyen, akkor ez a: GYŐZELEM.

 

 

2008. február 04. hétfő, 08:26

Kinek a keze

IWIWGoogle bookmarkFacebookTwitter

Kinek a kezei

 

"Egy kosárlabda az én kezeimben úgy 19 dollárt ér. Egy kosárlabda Michael Jordan kezeiben 33 milliót. Attól függ, hogy kinek a kezei.

 

Egy baseball az én kezeimben úgy 6 dolcsit ér. Egy baseball labda Mark Mc Guire kezeiben 19 milliót. Attól függ, hogy kinek a kezei.

 

Két hal és öt kenyér az én kezeimben néhány halas szendvics. Két hal és öt kenyér Jézus kezeiben ezreket lakat jól. Attól függ, hogy kinek a kezei.

 

Szögek az én kezeimben talán segítenek egy madáretetőt készíteni. Szögek Krisztus Jézus kezeiben az egész világnak megváltást szereznek. Attól függ, hogy kinek a kezei.

 

Egy bot az én kezeimben egy vadállatot talán távol tart. Egy bot Mózes kezeiben kettéválasztja a tengert. Attól függ, hogy kinek a kezei.

 

Egy parittya az én kezeimben egy játék. Egy parittya Dávid kezeiben egy hatalmas fegyver. Attól függ, hogy kinek a kezei.

 

20.1.jpg

 

Most már láthatod, minden attól függ, hogy kinek a kezei.
Tehát tedd kérdéseidet, aggodalmaidat, félelmeidet,

reményeidet, álmaidat, családodat és kapcsolataidat Isten Kezeibe, mert minden Attól függ, hogy kinek a kezeiben vannak."

 

2008. február 03. vasárnap, 22:28

A kávé

IWIWGoogle bookmarkFacebookTwitter


Egy csésze kávé

kave.jpg

Egy csoport diák, akik nagy karriert futottak be, összejöttek, hogy meglátogassák régi egyetemi tanárukat.

A beszélgetés hamar panaszkodásban csapott át a stresszes élet és munka kapcsán.

A tanár, kávét ajánlva fel vendégeinek, kiment a konyhába, s egy nagy kannányi kávéval és többféle csészével tért vissza: porcelán, műanyag, üveg; néhányan simák voltak, néhány közülük drága és ritkaság volt, s szólt, hogy mindenki szolgálja ki magát.

Amikor minden diák kezében egy csésze kávé volt, a tanító így szólt:

- Megfigyeltétek, minden szép és drága csésze elkelt, hátrahagyva az olcsó, műanyag csészéket. Habár mindannyiotoknak az a természetes, hogy mindenből a legjobbat kívánjátok önmagatoknak, ez a problémáitok és a stresszetek forrása is.

Amit valójában mindenki akart, az a kávé volt, s nem a csésze, de tudatosan a jobb csészékre vadásztatok, s egymás csészéit figyeltétek.

Feltételezzük, hogy az Élet a kávé, s a munkahelyek, a pénz, és a társadalmi pozíció a csészék.
Ezek csak eszközök az Élethez, de az élet minőségét nem változtatják meg.

Néha, azzal, hogy csak a csészére figyelünk, elmulasztjuk élvezni a benne lévő kávét.

Tehát, barátaim, ne engedjétek, hogy a csészék irányítsanak....a kávét élvezzétek helyette.

 

2008. január 22. kedd, 15:40

A szemüveg

IWIWGoogle bookmarkFacebookTwitter

I.Korinthus 10:24

 

Senki se keresse, ami az övé, hanem ki ki azt, ami a másé!

 

A szemüveg

 

- Nem zavar, hogy szemüveget kell majd hordanod? – kérdezte egy kisfiútól a barátja. A kisfiú ugyanis szemüveg viselésére kényszerült.
- Nem, ha olyan szemüvegem lesz, mint amilyen a nagyinak van – válaszolt. – Anyukám ugyanis azt mondta, hogy ő mindig meglátja azt, ha valaki fáradt, ha el van csüggedve, vagy ha szomorú. Megérti, ha szükséged van valamire, és nyomban észreveszi, ha valami nyomaszt, vagy ha valamiről beszélni szeretnél. De a legjobb az egészben, hogy mindenkiben meglát valami jót! Egy nap megkérdeztem a nagyit – folytatta a kisfiú – honnan képes mindezt meglátni. Azt felelte, hogy mindez akkor kezdődött nála, amikor megöregedett. De biztos vagyok benne, hogy a szemüveg az oka.

 

Bruno Ferrero nyomán

2008. február 10. vasárnap, 16:02

Álláskeresés

IWIWGoogle bookmarkFacebookTwitter
Egyedül maradtam a kisfiammal, és lejárt a GYES, a megmaradt szabadságok, felmondási idő, stb. Ugyanis a cég, ahol titkárnő voltam, csődbe ment, mire visszamenthettem volna. Nem tudtam, mi lesz, hiszen semmi megtakarított pénzünk sem volt. Persze, ezen idő alatt megírtam rengeteg önéletrajzot, közben munkanélküli is lettem, de kaptam folyamatosan bátorítást Atyámtól, hogy ne aggódjak, Ő fog rólunk gondoskodni, még munka terén is. A 37. Zsoltárból kifejezetten szólt hozzám ezzel kapcsolatban, és mikor egy kicsit elszomorodtam, mindig kinyitottam az Írást ennél a résznél, és ezt olvasgattam: "Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé." - 25. vers.
Számomra igazi csoda volt, és most is ámulva gondolok vissza arra az időszakra, mert elhittem, és nem volt kétségem afelől, hogy minden rendben lesz.
Tudtam azt, hogy mivel Atyám kezében vagyok, az álláskeresésben is bízhatok Benne, ezért nem árultam zsákbamacskát, és az önéletrajzhoz mellékelt kísérőlevelekbe, mindbe beleírtam, hogy egyedül vagyok a fiammal, és meg kell oldanom a kicsi, oviba járatását is. 40 helyre küldtem el ezeket az önéletrajzokat a levelekkel együtt. Tudtam, hogy épeszű munkáltató nem fog felvenni egy anyukát kisgyerekkel - hisz olvasatukban ők a problémásak (sokszor beteg a gyerek, stb.). De nem számított, és nem gondoltam ezzel, csakis azzal, hogy az én Istenem pontosan tudja mindezt, és a legmegfelelőbb munkahelyre fog elvinni.
A 40 helyből 3-an válaszoltak. Az egyik helyen csalnom kellett volna - ott bizonyságot tehettem a hitemről, és elköszöntem tőlük. A másik egy biztosító lett volna - nem vagyok mester a másik átvágásában + nem tudok eladni semmit, inkább odaajándékozom. :)
A 3. lett a munkahelyem. Mivel az én bemerítésem éppen erre az időszakra esett, nagyon sokat imádkoztam, és nagyon konkrét igéket kaptam. Az egyik ilyen Ige volt: "Ímé, újjáteremtek mindent..." Tudtam, hogy imámra volt a válasz, lesz munkám. És igen! A bemerítésemet követő napon felhívtak az itteni kórházból, hogy jan. 01-től várnak dolgozni, orvosírnokként. ÉS mi volt ebben a legcsodálatosabb? Hát az, hogy olyan munkaidőben dolgozhatok, amiben nem probléma a kisfiam óvodába járatása. Sőt! Még a munkámat is megszerettem, pedig a titkárnősködéshez képest ez nem szint - a fizetése is csak töredéke. De az Úr adott nekem örömöt, és megelégedettséget ebben a munkakörben.
Az már plusz, plusz és még annál is plusszabb ajándék Gondoskodó Atyámtól, hogy ebben az időszakban, tehát a bemerítésem kapcsán ismerhettem meg a vőlegényemet. Aki ismer, az tudja, hogy nem szokványos jegybenjárásról van szó! :)
Ez nem most volt, hanem… hmmmm... 2005. végén.
Isten megsegített. Emlékszem, hogy az a karácsony nagyon szegényes volt, de meg volt mindenünk, és még apró ajándékra is futotta. Sőt!!! A keveset bizony megáldotta Atyám, mert mások számára is jutott akkor belőle.

Bárki bármit mond, bizony ezek az időszakok a legáldásosabbak. Teljesen rá vagy szorulva Istenre, és Ő megmutatja, mi mindent tud kihozni a te javadra. Azért mondom ezt, mert egyébként, mikor minden jól megy, nem engedjük igazán, hogy Isten vezessen bennünket. Pedig milyen nagy csodák történhetnének velünk, ha hagynánk!

 

Katus
2007. október 08. hétfő, 12:18

Csata

IWIWGoogle bookmarkFacebookTwitter

Lehet, hogy meglepődsz majd ezen a töréneten.
Lehet, hogy már te is voltál ilyen helyzetben.
Lehet, hogy elcsodálkozol majd.
Remélem el is gondolkodsz rajta.

Nyáron történt.Az ifi csendeshéten volt.Esténként jókat társasjátékoztak.Ezen az estén is.Az egyik "gyerek" -nevezzük "M"-nek- nyert mindig.Már nevetett mindenki, szinte ugratták őt.
Késő volt, lefeküdtek aludni.Másnap "M" kialvatlannak tünt.Mindenki kérdezte mi a baj?
Rosszul aludt, volt a válasza.Nem a hasa fájt, nem a feje...a szíve nem hagyta aludni.
Csalt.Tegnap egész este.Nem volt könnyű, de bevallotta.Mindenki előtt.
Azt hiszem, ekkor volt igazán nyertes.
Megnyert egy valódi csatát a bűnnel szemben.

 

 

2007. október 08. hétfő, 12:06

Isten oltalmában

IWIWGoogle bookmarkFacebookTwitter

ISTEN A MI OLTALMUNK ÉS ERŐSSÉGÜNK. MINDIG BIZTOS SEGÍTSÉG”
ZSOLTÁROK 46:2

 

2006. augusztus 20. sokakban mély nyomot hagyott. Ezek közé tartozom én is. Már régen nem voltam nyaralni, így nagyon megörültem, amikor Zoltán gyermekem meghívott, töltsek velük egy hetet Gárdonyban. A meghívás örömét még az is fokozta, hogy bár megéltem a 64. évemet, de a Velencei tónál még nem voltam.
A kis családdal egy tóparti campingben foglaltunk szállást. Fiam, menyem és az unokák mindent elkövettek, hogy jól érezzem magam. Naponta találtak ki újabb és újabb kedvességeket. Nagyszerűnek ígérkezett a hét, a Jóisten is kirendelte a megfelelő időjárást.
A nyaralásom vége közeledett, és a fiam azzal az ötlettel állt elő, hogy vacsorázzunk Agárdon, a Nádas étteremben. Az ötlet mindenkinek tetszett, és így 19-én este, az említett helyen szórakoztunk. A finom ételek mellett, egy szórólap is volt az asztalon, ami sétahajózásra invitált, a nyár minden estéjére, utolsó alkalom augusztus 20. este 7 óra.
Nagyszerű! - örvendezett a család, velem együtt.
Elmegyünk!- hangzott a döntés a családfőtől, és másnap délelőtt át is karikázott Agárdra, hogy biztosítsa a jegyet.
Este 7 órakor már a hajón voltunk, mivel más nem jelentkezet, a tulajdonosnak - nem nagy örömére - egy családért kellett beindítani a motort.
Az út igen látványosnak indult. Ahogyan a hajó egyre messzebb került a parttól, a látvány úgy lett egyre csodálatosabb. A Velencei tó tele van vízinövényekkel. Amerre haladt a hajó, jobbról, balról nádszigetek. Némely szélén kis lámpácska, talán azért, hogy nekünk mutassa az utat, talán ott horgászott valaki, mindenesetre emelte a látvány szépségét. Gyakran úgy éreztem, mi nyitjuk szét a nádat, a hajónk orra belehasít a nádrengetegbe. Ha kinyújtottuk oldalra a kezünket, megérinthettük a zöld növényzetet, majd ismét a tó vize csillogott, szép, nyugodt tükrével. Nem győztem betelni a látvánnyal.
„Nagy Istenem, ha nézem a világot, mit alkotott te szent „Legyen" szavad.... dúdolgattam,és csodáltam Isten alkotását. Hiába, erre csak a Teremtő képes. „A szívem áld, és hála tölti el, mily nagy vagy Te! Mily nagy vagy te!"
Dicsőítettem Istent, és hálát adtam neki, amiért én is láthatom ezt a számomra oly tökéletes alkotását. Jól volt érezni az Ő jelenlétét, úgy éreztem, a tenyerén hordoz.
Gyorsan beesteledett. Az égen megjelentek a csillagok, Gárdony felől pedig megkezdődött a tűzijáték. Az unokák rohantak a hajó másik oldalára, magukkal húzva engem is.
- Nézd mami! Gondoltad, hogy a Velencei tó közepéről nézed a tűzijátékot? …
Akkor feltekintettem az égre. Amit ott láttam, ugyan nem volt még ijesztő, de mindenesetre megnyugtató sem. Fekete fellegek kezdtek gyülekezni. A szellő is kezdett széllé változni. Egyre erősödött. Az előbbi lágy fodrocskák nagy hullámokká változtak, a szél pedig viharrá fokozódott. Mindez hihetetlen gyorsasággal, szinte egyik percről a másikra.
A békés sétahajókázás rémületté vált. A kormányos a lehetőségekhez képest igyekezett gyorsan megfordítani a hajó, és a part felé haladni. Mindent elkövetett, hogy mielőbb elérjük a mólót, ami most szinte megközelíthetetlenül távolinak tűnt.
A dicsőítés után most könyörögve imádkoztam:
Istenem! Te, aki mindennek ura vagy, ne vondd meg tőlünk irgalmadat! Segíts, el ne vesszünk kis családommal együtt! Te vigyázz ránk! Te hordozz most is a tenyereden!
Ilyen és ehhez hasonló szavakkal fordultam a Menny és Föld Urához.
Amikor a hajónk kikötött, már szakadt az eső, tombolt a vihar. A személyzetnek minden erejére szüksége volt hogy a vizijárművet rögzítse. Mi rohantunk végig a móló, ahová a víz nagy hullámokban csapkodva követett bennünket.
Az autóból láttuk, ahogyan csavargatja a fákat a szél. Megmenekültünk. Visszaérve a szálláshelyünkre megtudtuk, hogy Budapesten a tűzijáték alatt 5-en haltak meg, és több százan megsebesültek attól a vihartól, amiből minket Isten a tó közepéből kimentett.
Hálaadással borultam le, és köszöntem meg Istenünknek ezt a csodálatos imameghallgatást. „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban"
Én tudom, mert már többször megtapasztaltam. És te, aki olvasod, tudod-e, hiszed-e ezt?

 

Lakati Zoltánné

 

2007. október 01. hétfő, 23:14

Mindig egy lépéssel tovább

IWIWGoogle bookmarkFacebookTwitter

 

 

Isten munkája csodálatos! 10 éve, 1997. február 1-jén tértem meg! Ez a dátum a szívembe vésődött, mert ekkor találkoztam az Úr Jézussal személyesen! Semmihez nem volt fogható. 33 éves voltam, és Isten rámtalált. Katolikusként eljártam a templomba, szerettem a csöndet, a békességet, nyugalmat, ami onnan áradt. Volt időszak, mikor nem mentem, mikor a világ csábítása nagyobb és fontosabb volt. De ezen a februári napon Isten elkért tőlem MINDENT. Akkor még nem értettem ez mit jelent, és nem is adtam oda, most – 10 év elteltével – egészen világos.

Ez a szó – minden - visszavisz a múltba. Régen azt gondoltam, hogy nagy családom lesz, sok gyerekkel. Erre kis családom lett, egy gyerekkel (ő is férjhez ment 2006-ban.) Mivel tudtam, hogy két méhen kívüli terhesség után nem lehet gyerekem, ebből adódóan az „egyetlen”-t nagyon féltettem. Folyamatos rettegésben voltam, mikor egyedül ment iskolába, zeneórára, szakkörökre. A vasútnál azért dolgoztam 10 évig, mert a speciális beosztás miatt sokat lehettem otthon napközben. Ám az Úr megmutatta, hogy milyen az ő hatalma. Egy augusztus 21-i napon Szilvia lányom a Balaton parti sétából visszajövet, át akart szaladni a sínen. Én nem fogtam a kezét, ő, pedig rohant. Gyorsvonat jött, nem állt meg, csak dudált… Elájultam, mert tudtam, hogy vége. Egy idős néni rázott fel, és azt kiabálta, hogy él, nézzek oda, mert él. Nem mertem odanézni, mert nem hittem neki, és nem akartam látni a véres cafatokat, a szétroncsolt gyermektestet. Ráadásul az én egyetlenem volt! De Szilvia ott állt a töltésen, közvetlenül a sín mellett. Nem mozdult, csak állt. A vonat talán már Siófokon volt. ÉLT! De miért? Miért nem halt meg? A vonat szele miért nem kapta be, lökte el, a nyitott ajtók hogy nem érték el őt? Millió kérdés az élet ellen! Ráordítottam: Szilvi! Mit csináltál? Felém fordult. Arca hófehér volt. Nem sírt, nem kapott sokkot… aztán átrohant a sínpáron… vissza a nyaralóhoz. Valahogy eltámolyogtam én is a házig. A bal oldalam lezsibbadt. Két nappal később Gödre visszatérve hetekig injekcióztak (titokban), hetekig nem aludtam, és hetekig nem mertem elmondani a férjemnek, aki nem volt velünk ekkor. Napok múlva elővettem a Bibliát! Hosszú és nehéz időszak után kellett rájönnöm arra, hogy nem szabad senkit Isten elé tenni. A sorrend megváltozott.
 33 éves koromig fontos volt, hogy milyen ruha van rajtam, mit szólnak az emberek, milyennek látnak, hogyan ítélnek meg? Ma már az a fontos, Isten milyennek lát.

A Váci Baptista Gyülekezet egyik evangelizációs alkalmán – a régi imaházban – az utolsó sorban ültem. Meghívás alapján kerültem oda. Először nem értettem minek is jöttem el? De a prédikáció egyik alapigéje úgy szíven talált, hogy hazamenni is alig bírtam. Tudtam, hogy Isten szólít, akar tőlem valamit. „Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek: mindazokat, akik hisznek az Ő nevében…”Jn1: 12
Kerestem a helyem a világban, a régi egyházamban. Szüleim elítéltek azért, mert rövid idő múlva baptista lettem! Nem értették. De a Biblia újra és újra megerősített! Isten szava erősebb volt minden bennem rejlő kétségnél, kétségbeesésnél, félelemnél, rettegésnél! A gyülekezet befogadta a lányomat is, engem is. Nagy harc volt, megedződtem benne, sőt Isten felkészített egy nagyobb harcra is. Egy intézmény megszervezése, elindítása újabb és újabb csatákat adott! Ismét az IGE által indultam utamra, s az ÚR ment előttem, így kapuk nyíltak, ajtók tárultak ki, és ettől kezdve ismét megláthattam Isten csodálatos munkáját. „Mindig egy lépés, ezt kérem tőled!” – hallottam imáim során. Egy lépés Uram, de merre? Mikor? Egyedül? Folyamatosan ezer és ezer kérdés volt bennem!

2005. augusztus 21. Tahi-vasárnap. Azon a vasárnapi igehirdetésen Isten Jákobtól kérte el Izsákot! Ő is odaadta mindenét! Én sem tehettem mást!
Egy lépés Szenczy Sándor felé, egyetlen kérdést intéztem hozzá, egy telefonszám és egy név volt a válasz.
Egy újabb lépés az újabb ember felé. Eredménye: éjszakákon át tartó böngészés a neten, a törvény-kupacok között.
Ismét egy-egy lépés: önkormányzat, ÁNTSZ, tűzoltóság, orvosok, védőnők családsegítők, tanárok!
Még egy újabb… plakátolás, hirdetések, prospektusok. Ismét lépni kell szülők, családok, iskolák…
 Azóta milliónyi, de megérte, a Szorgos Kezek Háza működik, a különböző fogyatékkal élők, pedig nagyon szeretnek ide járni. Ha látom a szülők boldog arcát, mikor gyerekeiket viszik el, vagy a buszról átadom őket, akkor tudom, hogy megérte Istenre hallgatni.

 Mikor 10 évvel ezelőtt követni kezdtem Jézust, azt gondoltam, hogy minden nagyon könnyű lesz. A család, a barátok, a rokonok mellettem állnak, hiszen látják a változást az életemen. De senki nem állt mellettem! Úgy tűnt elveszítem a családomat, mert nem értik az elveimet. A család azt gondolta, elveszítem a barátaimat is, mert ők katolikusok maradtak, én pedig baptista lettem. Megéri? –kérdezték. Jézusért mindent! Most 43 évesen megvan a családom, szeretem minden egyes tagját, és ők is viszont szeretnek. Megvannak a barátaim, és még mindig a katolikus templomba járnak, de tudunk együtt imádkozni, jókat beszélgetni Isten munkájáról! Olyan munkát végezhetek, amit Isten bízott rám, s általa legalább 30 családnak segíthetek kollégáimmal együtt.
És boldog vagyok, mert az IGE valósággá válhatott az életemben, s a Szentlélek vezetése az enyém is lehet, valamint… Isten gyermeke lehetek és a Megváltó szeretetét, közvetíthetem mindenkinek, akivel csak találkozom!
Legyen ezért minden hála és dicsőség az ÖVÉ!  És jöhet a következő lépés…

 

Csábi Melinda

 

2008. június 19. csütörtök, 13:05

Ismét Borsosberényben járt a bábcsoport

IWIWGoogle bookmarkFacebookTwitter

Örömmel tett eleget a Magvető csoport a borosberényi kisebbségi önkormányzat meghívásának június 7-én szombaton.

Sajnos a szabadtéri programnak nem kedvezett az időjárás, és a vártnál kevesebb gyermek vett részt az előadáson , de ők annál lelkesebbek voltak.

 

Voltak játékok, kreatív foglalkozás és persze bábjelenet is ami Jézusról ,a jó pásztorról szólt, aki elmegy, hogy megkeresse az elveszett báránykát.

 

Adja Isten, hogy az elvetett mag  jó földbe hulljon, és felnövekedjen.

<< Első < Előző 1 2 Következő > Utolsó >>
1. oldal / 2

Menü

Igehirdetések videón!

youtubelogo

A perc igeverse

Mi azonban, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét.
Pál I. levele a thesszalonikaiakhoz 5:8

Programok röviden

2018.10.14. vasárnap 10:00
Imaóra, istentisztelet
Igehirdető: Tóth Zoltán
Vác Alsóvárosi Református Templomban

2018.10.18. csütörtök 18:00
Bibliaóra
Igehirdető: Merényi Zoltán

2018.10.21. vasárnap 10:00
Imaóra, istentisztelet
Igehirdető: Meláth Attila
Vác Alsóvárosi Református Templomban

2018.10.22-25: takarítás
Várunk mindenféle munkára, bármilyen korosztályból mindenkit!
Jelentkezni Révész Sándornál, vagy Kulcsár Gábornál

2018.10.26-28.: Ifjúsági találkozó

2018.10.28. vasárnap 10:00
Imaóra, istentisztelet
Igehirdető: vendég

2018.10.31. csütörtök 18:00
Bibliaóra
Igehirdető: Meláth Attila

2018.11.04. vasárnap 10:00
Imaóra, istentisztelet
Igehirdető: Meláth Attila
Úrvacsora

2018.11.04. vasárnap 17:00
Istentisztelet
Igehirdető: Meláth Attila

2018.11.08. csütörtök 18:00
Bibliaóra
Igehirdető: Meláth Attila

2018.11.11. vasárnap 10:00
Imaóra, istentisztelet
Igehirdető: vendég
Hálaadónap

2018.11.11. vasárnap 17:00
Istentisztelet
Igehirdető: Floch Gábor
Hálaadónap

A gyülekezet részletes programjának
excel táblázata xlsxide kattintva
 tölthető le

(2018.szept.-2019.jan.)


 

Követés

letöltés
face_small