Történetek, gondolatok
Történetek, gondolatok

Történetek, gondolatok (40)

2007. szeptember 21. péntek, 12:22

A te akaratod

IWIWGoogle bookmarkFacebookTwitter
 

Az utca forgatagából hirtelen kihagyott a zaj. Semmi se változott, csak elnémult.

Az autók és villamosok hangtalanul kö­zeledtek feléje, és álomszerű gyorsasággal hagyták oda. Lehetetlen volt fölfogni, mi történt vele.

Csönd volt, tökéletes csönd volt körülöt­te, mintha az áradó tömeg puha gumisző­nyegen lépkedne, s neki is csak rá kellett bíznia magát a forgatagra, minden cél és minden fáradozás nélkül. A veszteségből egyelőre csak ennyit érzett: ezt az álomsze­rű, minden kiüresítő csöndességet.

De a képek nagyító alá kerültek, a tár­gyaknak szinte pórusait látta. Ezen el is ámult, el is szórakozott egy kicsit. Még nem érezte, hogy elhagyták, sőt kárpótlásul mintha az egész világ szemébe tolult volna, némán, de hihetetlen közvetlenséggel. Mintha annak az egy valakinek a helyét, akit szeretett, s akivel szakítania kellett, mint sebet a vér, érzékeit most az egész világ öntené el puha különös melegével. Most még a kövekről is úgy érezte, hogy törődnek vele, s csodálkozva fedezte fel, mennyire közös melegből gyúrták a világot. esti_utca.jpg

Az utcán járt, s a teremtés tengerének medrében lépkedett. Körülfonták a zajok és csönd volt mindenütt, mint a legelső hajnalon. Elhagyta, akit szeretett, s a vesz­teség első, elviselhetetlen pillanatában se­gítségére siettek a gyerekkor csillagai. De a moziban, ahová betévedt, azon kapta ma­gát, hogy nem érti, nem is nézi a filmet. Ismét kijött az utcára, mely akkorra már zajos és üres volt, a fájdalom iszonyú és elviselhetetlen józanságával. Most már tud­ta, mi történt vele, s nemcsak tudta, de úgy érezte, soha többé nem is fog mást megtud­ni ezen az egyetlen tudáson kívül. Ennek az egyetlen hiánynak a tengelyében kell ezen­túl forgolódnia, neki is, napjainak is, érvei­nek is, egész életének! A veszteség megállí­totta: soha többé nem tud leszállni róla, mint fölszúrt bogár, nem léphet le a tű hegyéről.

 Bolyongott a házuk körül, sokáig nem bírt hazamenni. Rettegett, hogy észreveszik rajta a változást. De senki nem vett észre rajta semmit. Az előszobában megigazítot­ta a haját: először szeretett, s először csaló­dott életében. A konyhában megmelegítet­te a levest, s bevitte. A tálból fölszálló forró gőzön át olyan valószínűtlen volt a családi asztal: apja, anyja s kisöccse a sugárzó ab­rosz, a fehér porcelán tányérok fölé hajolva. Hát senki se lát rajta semmit? Hirtelen kimondhatatlanul egyedül lett.

S mint minden elhagyott, most már ő maga kívánta az egyedüllétet, mintha min­den reménye az éjfél sötétségében lett vol­na. De a sötétség se segített, az imádság se segített rajta. Akkor megrémült: a veszte­ség, mint valami rettenetes súly nehezedett rá, nem és nem mozdult el róla. Már nem­csak szenvedett, egészen egyedül maradt, s félelem szállta meg ebben az ember nem lakta egyedüllétben.

Legyen meg a Te akaratod, susogta, s újra és újra csak ezt ismételte, s már nem várt semmire, vagy tán csak arra, hogy en­gedelmesen meginog, és eltűnik a teher alatt. S ekkor történt valami, amin később, hónapok múlva is elgondolkozott. A súly egy pillanatra se mozdult el róla, de mintha valaki megigazította, helyére rakta volna, mint régi gyerekkirándulásokon a megcsú­szott hátizsákot. „Kösz" — mondta ilyenkor, s rámosolygott a barátnőjére, s lehetett újra továbbmenni, fáradtan is megnyugodott léptekkel az emelkedő országúton. Valami ilyen történt vele most is, az éjféli sötétség­ben. De hogy valóban ez történt, azt bizo­nyosan csak hónapok múlva tudta meg, mikorra már az idegen teher csodálatos­képp eggyé vált vele, fölszívódott, és pótol­hatatlan békévé változott benne.

  Pilinszky János, 1960.
2007. szeptember 21. péntek, 12:25

A lepke

IWIWGoogle bookmarkFacebookTwitter

 

   

 

 

butterfly.jpg

Egy iskolás fiú hazavitt egy hernyógubót, hogy megfi­gyelje, miként jön ki belőle a lepkévé alakult rovar. Amikor végül a gubót kezdte áttörni a kis rovar, a folyamat nagyon lassúnak és küzdelmesnek tűnt. Ezért segített neki, és egy ki­csit kinyitotta a nyílást a gubón. A epke hamar kikerült börtönéből, de szárnyai csenevészek maradtak, és nem tudott velük repülni. Valami baj történt.

 

A fiú nem jött rá, hogy a gubóból való kimászás küzdelme  hozzátartozik a kis rovar izomrendszerének kifejlődéséhez.

 

 (forrás: dr. Gerzsenyi László: Illusztrációk gyűjteménye)

 

2007. szeptember 21. péntek, 12:28

Gondolatok a pincében

IWIWGoogle bookmarkFacebookTwitter

  

A labda egy betört ablakon keresztül leesett az alagsori folyosóra.

Az egyik gyerek, a házmesterék ti­zennégy éves kislánya, lebicegett érte. Szegénykének a villamos levágta a fél lábát, s boldog volt, ha labdát szedhe­tett a többieknek.

Az alagsorban félhomály terjengett, de azért feltűnt neki, hogy egy sarokban megmozdul valami.

 - Cicus! - szólt oda a falábú házmes­terkislány.rat.jpg  - Hát te hogy kerülsz ide, kiscicám?

Fölkapta a labdát, s ahogy csak tu­dott, elsietett vele.

Az öreg, csúnya és rossz szagú pat­kány - őt nézték cicának - meghök­kent. Így még nem beszélt vele senki. Eddig csak utálták, szénnel hajigál­ták, vagy rémülten elmenekültek előle.

Most jutott eszébe először, hogy mi­lyen más lett volna minden, ha törté­netesen cicának születik.

Sőt - mert ilyen telhetetlenek va­gyunk! - mindjárt továbbszőtte áb­rándjait. Hát még ha falábú házmester­kislánynak születik?

De ez már túlságosan szép volt. Ezt már el se tudta képzelni.

 

                                                                                                                                            (Forrás: net) 

2007. szeptember 21. péntek, 12:23

A hal nélküli halászok példázata

IWIWGoogle bookmarkFacebookTwitter

  

fisherman.jpg Történt egyszer, hogy volt néhány ember, akik halászoknak nevezték magukat, és, íme, sok hal nyüzsgött a környék vizeiben. Az egész vidéket patakok és tavak tarkították, mindegyikben tömérdek a hal, és a halak éhesek voltak.

Azok, akik halászoknak nevezték magukat, heteken, hónapokon, éveken keresztül tanácskozásokra ültek össze, és hivatásukról, a halászatról, a bőséges halállományról és arról beszélgettek, hogyan lehetne halászni

Évről évre pontosan megfogalmazták halászat jelentőségét, hivatásként emlegették a halászatot, és bejelentették, hogy a halász elsődleges feladata mindig is a halfogás.

Állandóan új és jobb módszerek és a halászat új és jobb meghatározásai után kutattak. Ám egy dolgot nem tettek. Nem halásztak.

Nagy, műgonddal megtervezett és költséges oktatóközpontokat építettek, amelyek eredeti és elsődleges célja az volt, hogy a halászokat megtanítsák a halfogás fortélyaira. Mindezek alatt az évek alatt tanfolyamokat tartottak a halak szükségleteiről, természetéről, osztályozásuk módszereiről, a halak pszichológiai reakcióiról, és arról, hol lehet halakat találni.

Az oktatóknak doktori címük volt a halászat tudományából: ám ezek az oktatók nem halásztak. Kemény, szorgalmas tanulás után évről évre sokan végeztek, és kaptak diplomát halászatból.

Egy a halászat szükségességéről tartott tanácskozás után egy fiatal résztvevő elment halászni. Másnap arról számolt be, hogy két nagyszerű halat fogott. Kiváló fogásáért kitüntették és felkérték, hogy lehetőség szerint vegyen részt az összes fontosabb tanácskozáson, ahol elmondhatta, hogyan akadt a horgára a két nagy hal. Abbahagyta tehát a halászatot, hogy legyen ideje beszámolni a többi halásznak, és filmet készítsen a nagy fogásról. Jelentős tapasztalata jutalmául beválasztották a halászok szövetségének elnökségébe is.

El kell ismernünk, hogy „a halászok" között sokan valóban odaadó buzgalommal végezték a dolgukat, áldozatokat hoztak, és minden nehézséget vállaltak. Hiszen nem mesterüket követték-e, aki azt mondta, hogy „kövessetek engem és én emberhalászokká teszlek titeket"? Képzeljük el, hogy megsértődtek néhányan, amikor egyszer valaki felállt és kijelentette, hogy akik nem fognak halat, nem is igazi halászok, akárhogy erősködnek. Megállapítása mégis helyesnek tűnt.

Halász-e az az ember, aki évről évre nem fog halat? Követi-e valaki a Mesterét, ha nem halászik?

 

(Ismeretlen szerző)

<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>
10. oldal / 10

Menü

Igehirdetések videón!

youtubelogo

A perc igeverse

A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben, gyakoroljátok a vendégszeretetet.
Pál levele a rómaiakhoz 12:13

Programok röviden

2018.10.14. vasárnap 10:00
Imaóra, istentisztelet
Igehirdető: Tóth Zoltán
Vác Alsóvárosi Református Templomban

2018.10.18. csütörtök 18:00
Bibliaóra
Igehirdető: Merényi Zoltán

2018.10.21. vasárnap 10:00
Imaóra, istentisztelet
Igehirdető: Meláth Attila
Vác Alsóvárosi Református Templomban

2018.10.22-25: takarítás
Várunk mindenféle munkára, bármilyen korosztályból mindenkit!
Jelentkezni Révész Sándornál, vagy Kulcsár Gábornál

2018.10.26-28.: Ifjúsági találkozó

2018.10.28. vasárnap 10:00
Imaóra, istentisztelet
Igehirdető: vendég

2018.10.31. csütörtök 18:00
Bibliaóra
Igehirdető: Meláth Attila

2018.11.04. vasárnap 10:00
Imaóra, istentisztelet
Igehirdető: Meláth Attila
Úrvacsora

2018.11.04. vasárnap 17:00
Istentisztelet
Igehirdető: Meláth Attila

2018.11.08. csütörtök 18:00
Bibliaóra
Igehirdető: Meláth Attila

2018.11.11. vasárnap 10:00
Imaóra, istentisztelet
Igehirdető: vendég
Hálaadónap

2018.11.11. vasárnap 17:00
Istentisztelet
Igehirdető: Floch Gábor
Hálaadónap

A gyülekezet részletes programjának
excel táblázata xlsxide kattintva
 tölthető le

(2018.szept.-2019.jan.)


 

Követés

letöltés
face_small