Az új lelkipásztor benézett egy vasárnapi iskolai osztályba, és kezdte vizsgáztatni a hallgatókat, hogy megtudja, mennyire eredményes a tanítójuk. Megkérdezte az egyik kisfiútól: „Ki döntötte le Jerikó fa­lait?"

A kisfiú megszeppenve felelte: „Biztosan nem én voltam, lelki­pásztor bácsi."

A lelkipásztor odafordult a za­varba jutott tanítóhoz, és így szólt hozzá: „Feltételezem, hogy ez egy példája a fegyelmezésnek, amit fenntart az osztályban."

„Igen, lelkipásztor testvér. Timmi jó fiú, és soha nem hazudik. Ha azt mondta, hogy nem ő tette, akkor én hiszek neki."

A lelkipásztor teljesen felhábo­rodva átküldte az ügyet a diakónu­sok tanácsába. Miután megtárgyal­ta a bizottság, a következő üzene­tet továbbította az elképedt lelki­pásztornak:

„Nem látjuk indokoltnak, hogy ügyet csináljunk az esetből. A bizott­ság megfizeti a falon okozott káro­kat, és a vandalizmus számlájára írja."

                                                                                                                                            (Forrás: net) 

Egyszer valaki odament John Wesleyhez ezzel a nagy fölfedezéssel:

„Úgy gondolom, tudom már, hogy mi a ta­lentumom."

  Wesley megkérdezte: „Mondja, mi az?"

 „Az, hogy kimondjam mindazt, ami a szívemen van".

Wesley ezt javasolta neki: „Nem hiszem, hogy Isten megbüntetné, ha ezt a talentumát eltemetné."       

                                                                                                             (forrás: net)