Velem történt (bizonyságtételek)
Velem történt (bizonyságtételek)

Velem történt (bizonyságtételek) (7)

2007. október 08. hétfő, 12:18

Csata

IWIWGoogle bookmarkFacebookTwitter

Lehet, hogy meglepődsz majd ezen a töréneten.
Lehet, hogy már te is voltál ilyen helyzetben.
Lehet, hogy elcsodálkozol majd.
Remélem el is gondolkodsz rajta.

Nyáron történt.Az ifi csendeshéten volt.Esténként jókat társasjátékoztak.Ezen az estén is.Az egyik "gyerek" -nevezzük "M"-nek- nyert mindig.Már nevetett mindenki, szinte ugratták őt.
Késő volt, lefeküdtek aludni.Másnap "M" kialvatlannak tünt.Mindenki kérdezte mi a baj?
Rosszul aludt, volt a válasza.Nem a hasa fájt, nem a feje...a szíve nem hagyta aludni.
Csalt.Tegnap egész este.Nem volt könnyű, de bevallotta.Mindenki előtt.
Azt hiszem, ekkor volt igazán nyertes.
Megnyert egy valódi csatát a bűnnel szemben.

 

 

2007. október 08. hétfő, 12:06

Isten oltalmában

IWIWGoogle bookmarkFacebookTwitter

ISTEN A MI OLTALMUNK ÉS ERŐSSÉGÜNK. MINDIG BIZTOS SEGÍTSÉG”
ZSOLTÁROK 46:2

 

2006. augusztus 20. sokakban mély nyomot hagyott. Ezek közé tartozom én is. Már régen nem voltam nyaralni, így nagyon megörültem, amikor Zoltán gyermekem meghívott, töltsek velük egy hetet Gárdonyban. A meghívás örömét még az is fokozta, hogy bár megéltem a 64. évemet, de a Velencei tónál még nem voltam.
A kis családdal egy tóparti campingben foglaltunk szállást. Fiam, menyem és az unokák mindent elkövettek, hogy jól érezzem magam. Naponta találtak ki újabb és újabb kedvességeket. Nagyszerűnek ígérkezett a hét, a Jóisten is kirendelte a megfelelő időjárást.
A nyaralásom vége közeledett, és a fiam azzal az ötlettel állt elő, hogy vacsorázzunk Agárdon, a Nádas étteremben. Az ötlet mindenkinek tetszett, és így 19-én este, az említett helyen szórakoztunk. A finom ételek mellett, egy szórólap is volt az asztalon, ami sétahajózásra invitált, a nyár minden estéjére, utolsó alkalom augusztus 20. este 7 óra.
Nagyszerű! - örvendezett a család, velem együtt.
Elmegyünk!- hangzott a döntés a családfőtől, és másnap délelőtt át is karikázott Agárdra, hogy biztosítsa a jegyet.
Este 7 órakor már a hajón voltunk, mivel más nem jelentkezet, a tulajdonosnak - nem nagy örömére - egy családért kellett beindítani a motort.
Az út igen látványosnak indult. Ahogyan a hajó egyre messzebb került a parttól, a látvány úgy lett egyre csodálatosabb. A Velencei tó tele van vízinövényekkel. Amerre haladt a hajó, jobbról, balról nádszigetek. Némely szélén kis lámpácska, talán azért, hogy nekünk mutassa az utat, talán ott horgászott valaki, mindenesetre emelte a látvány szépségét. Gyakran úgy éreztem, mi nyitjuk szét a nádat, a hajónk orra belehasít a nádrengetegbe. Ha kinyújtottuk oldalra a kezünket, megérinthettük a zöld növényzetet, majd ismét a tó vize csillogott, szép, nyugodt tükrével. Nem győztem betelni a látvánnyal.
„Nagy Istenem, ha nézem a világot, mit alkotott te szent „Legyen" szavad.... dúdolgattam,és csodáltam Isten alkotását. Hiába, erre csak a Teremtő képes. „A szívem áld, és hála tölti el, mily nagy vagy Te! Mily nagy vagy te!"
Dicsőítettem Istent, és hálát adtam neki, amiért én is láthatom ezt a számomra oly tökéletes alkotását. Jól volt érezni az Ő jelenlétét, úgy éreztem, a tenyerén hordoz.
Gyorsan beesteledett. Az égen megjelentek a csillagok, Gárdony felől pedig megkezdődött a tűzijáték. Az unokák rohantak a hajó másik oldalára, magukkal húzva engem is.
- Nézd mami! Gondoltad, hogy a Velencei tó közepéről nézed a tűzijátékot? …
Akkor feltekintettem az égre. Amit ott láttam, ugyan nem volt még ijesztő, de mindenesetre megnyugtató sem. Fekete fellegek kezdtek gyülekezni. A szellő is kezdett széllé változni. Egyre erősödött. Az előbbi lágy fodrocskák nagy hullámokká változtak, a szél pedig viharrá fokozódott. Mindez hihetetlen gyorsasággal, szinte egyik percről a másikra.
A békés sétahajókázás rémületté vált. A kormányos a lehetőségekhez képest igyekezett gyorsan megfordítani a hajó, és a part felé haladni. Mindent elkövetett, hogy mielőbb elérjük a mólót, ami most szinte megközelíthetetlenül távolinak tűnt.
A dicsőítés után most könyörögve imádkoztam:
Istenem! Te, aki mindennek ura vagy, ne vondd meg tőlünk irgalmadat! Segíts, el ne vesszünk kis családommal együtt! Te vigyázz ránk! Te hordozz most is a tenyereden!
Ilyen és ehhez hasonló szavakkal fordultam a Menny és Föld Urához.
Amikor a hajónk kikötött, már szakadt az eső, tombolt a vihar. A személyzetnek minden erejére szüksége volt hogy a vizijárművet rögzítse. Mi rohantunk végig a móló, ahová a víz nagy hullámokban csapkodva követett bennünket.
Az autóból láttuk, ahogyan csavargatja a fákat a szél. Megmenekültünk. Visszaérve a szálláshelyünkre megtudtuk, hogy Budapesten a tűzijáték alatt 5-en haltak meg, és több százan megsebesültek attól a vihartól, amiből minket Isten a tó közepéből kimentett.
Hálaadással borultam le, és köszöntem meg Istenünknek ezt a csodálatos imameghallgatást. „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban"
Én tudom, mert már többször megtapasztaltam. És te, aki olvasod, tudod-e, hiszed-e ezt?

 

Lakati Zoltánné

 

2007. október 01. hétfő, 23:14

Mindig egy lépéssel tovább

IWIWGoogle bookmarkFacebookTwitter

 

 

Isten munkája csodálatos! 10 éve, 1997. február 1-jén tértem meg! Ez a dátum a szívembe vésődött, mert ekkor találkoztam az Úr Jézussal személyesen! Semmihez nem volt fogható. 33 éves voltam, és Isten rámtalált. Katolikusként eljártam a templomba, szerettem a csöndet, a békességet, nyugalmat, ami onnan áradt. Volt időszak, mikor nem mentem, mikor a világ csábítása nagyobb és fontosabb volt. De ezen a februári napon Isten elkért tőlem MINDENT. Akkor még nem értettem ez mit jelent, és nem is adtam oda, most – 10 év elteltével – egészen világos.

Ez a szó – minden - visszavisz a múltba. Régen azt gondoltam, hogy nagy családom lesz, sok gyerekkel. Erre kis családom lett, egy gyerekkel (ő is férjhez ment 2006-ban.) Mivel tudtam, hogy két méhen kívüli terhesség után nem lehet gyerekem, ebből adódóan az „egyetlen”-t nagyon féltettem. Folyamatos rettegésben voltam, mikor egyedül ment iskolába, zeneórára, szakkörökre. A vasútnál azért dolgoztam 10 évig, mert a speciális beosztás miatt sokat lehettem otthon napközben. Ám az Úr megmutatta, hogy milyen az ő hatalma. Egy augusztus 21-i napon Szilvia lányom a Balaton parti sétából visszajövet, át akart szaladni a sínen. Én nem fogtam a kezét, ő, pedig rohant. Gyorsvonat jött, nem állt meg, csak dudált… Elájultam, mert tudtam, hogy vége. Egy idős néni rázott fel, és azt kiabálta, hogy él, nézzek oda, mert él. Nem mertem odanézni, mert nem hittem neki, és nem akartam látni a véres cafatokat, a szétroncsolt gyermektestet. Ráadásul az én egyetlenem volt! De Szilvia ott állt a töltésen, közvetlenül a sín mellett. Nem mozdult, csak állt. A vonat talán már Siófokon volt. ÉLT! De miért? Miért nem halt meg? A vonat szele miért nem kapta be, lökte el, a nyitott ajtók hogy nem érték el őt? Millió kérdés az élet ellen! Ráordítottam: Szilvi! Mit csináltál? Felém fordult. Arca hófehér volt. Nem sírt, nem kapott sokkot… aztán átrohant a sínpáron… vissza a nyaralóhoz. Valahogy eltámolyogtam én is a házig. A bal oldalam lezsibbadt. Két nappal később Gödre visszatérve hetekig injekcióztak (titokban), hetekig nem aludtam, és hetekig nem mertem elmondani a férjemnek, aki nem volt velünk ekkor. Napok múlva elővettem a Bibliát! Hosszú és nehéz időszak után kellett rájönnöm arra, hogy nem szabad senkit Isten elé tenni. A sorrend megváltozott.
 33 éves koromig fontos volt, hogy milyen ruha van rajtam, mit szólnak az emberek, milyennek látnak, hogyan ítélnek meg? Ma már az a fontos, Isten milyennek lát.

A Váci Baptista Gyülekezet egyik evangelizációs alkalmán – a régi imaházban – az utolsó sorban ültem. Meghívás alapján kerültem oda. Először nem értettem minek is jöttem el? De a prédikáció egyik alapigéje úgy szíven talált, hogy hazamenni is alig bírtam. Tudtam, hogy Isten szólít, akar tőlem valamit. „Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek: mindazokat, akik hisznek az Ő nevében…”Jn1: 12
Kerestem a helyem a világban, a régi egyházamban. Szüleim elítéltek azért, mert rövid idő múlva baptista lettem! Nem értették. De a Biblia újra és újra megerősített! Isten szava erősebb volt minden bennem rejlő kétségnél, kétségbeesésnél, félelemnél, rettegésnél! A gyülekezet befogadta a lányomat is, engem is. Nagy harc volt, megedződtem benne, sőt Isten felkészített egy nagyobb harcra is. Egy intézmény megszervezése, elindítása újabb és újabb csatákat adott! Ismét az IGE által indultam utamra, s az ÚR ment előttem, így kapuk nyíltak, ajtók tárultak ki, és ettől kezdve ismét megláthattam Isten csodálatos munkáját. „Mindig egy lépés, ezt kérem tőled!” – hallottam imáim során. Egy lépés Uram, de merre? Mikor? Egyedül? Folyamatosan ezer és ezer kérdés volt bennem!

2005. augusztus 21. Tahi-vasárnap. Azon a vasárnapi igehirdetésen Isten Jákobtól kérte el Izsákot! Ő is odaadta mindenét! Én sem tehettem mást!
Egy lépés Szenczy Sándor felé, egyetlen kérdést intéztem hozzá, egy telefonszám és egy név volt a válasz.
Egy újabb lépés az újabb ember felé. Eredménye: éjszakákon át tartó böngészés a neten, a törvény-kupacok között.
Ismét egy-egy lépés: önkormányzat, ÁNTSZ, tűzoltóság, orvosok, védőnők családsegítők, tanárok!
Még egy újabb… plakátolás, hirdetések, prospektusok. Ismét lépni kell szülők, családok, iskolák…
 Azóta milliónyi, de megérte, a Szorgos Kezek Háza működik, a különböző fogyatékkal élők, pedig nagyon szeretnek ide járni. Ha látom a szülők boldog arcát, mikor gyerekeiket viszik el, vagy a buszról átadom őket, akkor tudom, hogy megérte Istenre hallgatni.

 Mikor 10 évvel ezelőtt követni kezdtem Jézust, azt gondoltam, hogy minden nagyon könnyű lesz. A család, a barátok, a rokonok mellettem állnak, hiszen látják a változást az életemen. De senki nem állt mellettem! Úgy tűnt elveszítem a családomat, mert nem értik az elveimet. A család azt gondolta, elveszítem a barátaimat is, mert ők katolikusok maradtak, én pedig baptista lettem. Megéri? –kérdezték. Jézusért mindent! Most 43 évesen megvan a családom, szeretem minden egyes tagját, és ők is viszont szeretnek. Megvannak a barátaim, és még mindig a katolikus templomba járnak, de tudunk együtt imádkozni, jókat beszélgetni Isten munkájáról! Olyan munkát végezhetek, amit Isten bízott rám, s általa legalább 30 családnak segíthetek kollégáimmal együtt.
És boldog vagyok, mert az IGE valósággá válhatott az életemben, s a Szentlélek vezetése az enyém is lehet, valamint… Isten gyermeke lehetek és a Megváltó szeretetét, közvetíthetem mindenkinek, akivel csak találkozom!
Legyen ezért minden hála és dicsőség az ÖVÉ!  És jöhet a következő lépés…

 

Csábi Melinda

 

<< Első < Előző 1 2 Következő > Utolsó >>
2. oldal / 2

Menü

A perc igeverse

A hamis ügytől maradj távol, az ártatlant és igazat ne öld meg, mert én nem adok igazat a bűnösnek!
Mózes II. könyve 23:7

Programok röviden

2018.07.10-15. Angol tábor

2018.07.15. vasárnap 10:00
Imaóra, istentisztelet
Igehirdető: vendég
Angoltábor záró

2018.07.19. csütörtök 19:00
Bibliaóra 
Igehirdető: Tóth Zoltán

2018.07.22. vasárnap 10:00
Imaóra, istentisztelet
Igehirdető: Merényi Zoltán

2018.07.22. vasárnap 18:00
Istentisztelet
Igehirdető: Merényi Zoltán

2018.07.26. csütörtök 19:00
Bibliaóra
Igehirdető: Tóth Krisztián

2018.07.29. vasárnap egész nap
Kirándulás Szokolyán

2018.08.02. csütörtök 19:00
Bibliaóra 
Igehirdető: Meláth Attila

2018.08.05. vasárnap 10:00
Imaóra, istentisztelet
Igehirdető: Meláth Attila
Úrvacsora

2018.08.05. vasárnap 18:00
Istentisztelet
Igehirdető: Meláth Attila

2018.08.09. csütörtök 19:00
Bibliaóra
Igehirdető: Tóth Krisztián

2018.08.12. vasárnap 10:00
Imaóra, istentisztelet
Igehirdető: Meláth Attila

2018.08.12. vasárnap 18:00
Istentisztelet
Igehirdető: Meláth Attila

 

A gyülekezet részletes programjának
excel táblázataxlsx ide kattintv
a tölthető le

(2018.ápr.-szept.)


 

Követés

face_small
twit